Főoldal  ·  Waldorf-pedagógia

Gyakori kérdések

Frequently Asked Questions - Pedagógia

FAQs - Pedagógia
Mire való az euritmia?

Az euritmia (görögül: jó, szép, harmonikus ritmus) előadóművészeti ág, amit a táncterápiában és az oktatásban is felhasználnak, különösen a Waldorf-iskolákban. Látható beszéd, látható ének. Mit jelent ez? Látható beszéd: az emberi mozgás által láthatóvá vált beszéd. Mi a beszéd? Gondoljunk arra, hogy 30-40 hangzóval képesek vagyunk a világ összes dolgait megnevezni és feltárni. „Menny betűi, csillagok” — mondja Weöres Sándor. Tudjuk-e a világ betűit olvasni? Felszabadítjuk-e a beszédben rejlő csodálatos erőket, vagy hagyjuk elsorvadva halott jelrendszerré válni? A gondolat még az időtlenségben él, ha kimondjuk, az időben hangzik. A beszédben, énekben a kiáramló levegőt a hangképző szervek mozgásaival formáljuk meg.

Az euritmia megpróbálja, ehhez a plasztikus részhez kapcsolódva, mozgásban vizuálisan is megjeleníteni a levegőáram létesülő ritmikus mozgásait. Innen az elnevezés is: szép, jó ritmus. A versek és zenedarabok így egy időben hangzó és vizuális élményként jelennek meg előttünk. Az euritmia az egész test mozgásával, a tér és idő világában teszi láthatóvá a hangzó beszédet. Ha az ember az egész testével beszél és énekel, a szó, a zene újra tetté, teremtő erővé válik.

Az euritmia jótékony hatása, a pedagógiai euritmián kívül, számos területen megjelenik. (Művészeti-, gyógyeuritmia, idősek euritmiája, munkahelyi euritmia.)
forrás:
http://www.vadrozsawaldorf.hu/index.php?p=page@content&pid=11
 

Mi az az epochális oktatás?

A Waldorf-iskolákban a tanítási nap első két óráját (8-10 óráig) az osztálytanító vezette ún. főoktatás tölti ki, ezt követik azután a 45 perces szakórák. A főoktatás keretében a gyerekek négy-öt héten keresztül ugyanazt a közismereti tantárgyat tanulják (közismereti tárgyak: írás, olvasás, számolás, magyar nyelv- és irodalom, környezetismeret, növénytan, állattan, honismeret, fizika, kémia, biológia, ásványtan).

Egy-egy ilyen többhetes időszaknak a neve: epocha.

Az ilyen típusú munkamódszer hatékonyságát saját magunkon is megtapasztalhatjuk, amikor minden erőnket és figyelmünket egyetlen célra irányítjuk. Ez a tanulási módszer a gyermeket is nyugodt, fegyelmezett tevékenykedésre szoktatja, ami különösen fontos egy olyan korban, melyre a szétszórtság és a külső ingerek túláradása jellemző.

Hogyan néz ki ez a gyakorlatban?  Például szeptemberben négy hétig minden reggel történelmet tanulnak, amit októberben aztán felvált három hétre a biológia vagy valamelyik másik tantárgy 3-4 hetes egysége. Az epochális rendszerben egy-egy közismereti tantárgyat általában évente két időszakra osztva tanítanak, így a gyerekeknek van idejük felejteni.

Talán meglepő, de a Waldorf-pedagógia a tanulás folyamatában figyelembe veszi a felejtés időszakát is. Bármely tudás akkor válik elevenné, bensővé, ha pihentetjük. Egy történelmi korszak, egy vers, vagy egy számtani művelet akkor lesz igazán az ember sajátja, ha hagyjuk megérni. A két epocha közötti szünetnek ugyanaz a szerepe, mint a két tanítási nap közt eltelt éjszakának. Mindkét „felejtés” a frissen tanultak képességgé válását segíti elő.

Az epochális oktatási rendszert a Waldorf-pedagógia talán egyik legjobb alapelvének tartják, mivel az egyes témakörök nincsenek szétdarabolva, így azok összefüggő egységként kezelhetők. Ez koncentráltabb tanulást tesz lehetővé, ami jóval hatékonyabb, mint ha azonos óraszámban, de az egész tanévben elosztva tanítják a tantárgyakat. A gyermekre is jótékonyan hat ez a fajta munkabeosztás, mert elmélyült, fegyelmezett tevékenységre szoktatja.

A főoktatás ideje az első két óra, hisz az ember reggel a legfogékonyabb a gondolkodásra. A gyerekek ilyenkor még aktívak az órán, és könnyen figyelnek. A dupla óra lehetőséget ad arra, hogy jobban el tudjanak mélyedni a témába, ne kelljen félbeszakítani, amikor éppen belemelegedtek az anyagba, de szünetet lehet tartani, ha a gyerekek elfáradtak.

Igaz-e, hogy a Waldorf-iskolákban nincs tankönyv?

A Waldorf-iskolában nincsenek hagyományos értelemben vett tankönyvek. Nagyalakú, sima lapú füzeteket használnak a gyerekek, amelyekbe az osztálytanító vezetésével, az órai témakörökkel kapcsolatosan írnak, rajzolnak, vagyis maguk készítik el "jegyzeteiket". Az osztálytanító a Waldorf-kerettanterv alapján kidolgozza az éves tananyagot, ehhez illeszti a használni kívánt könyveket.

Ötödik osztálytól kezdődően kapnak olyan feladatokat a diákok, amelyek során egy-egy kérdésnek önállóan kell utána járniuk a könyvtárban, elmélyülve a szakirodalomban és az elvégzett munkáról be kell számolniuk a többieknek. A Waldorf-iskolákban erősítik az önálló anyagfeldolgozást, így a gyermekek korán elsajátítják az új tudás megtanulásának technikáit.

Igaz, hogy a Waldorf-iskolákban nincs osztályzás és bukás?

A Waldorf-pedagógia a gyermeki érdeklődés fenntartása mellett a gyermekben szunnyadó képességek szabadon történő kibontakoztatására törekszik. Ennek érdekében egy belső vágyat próbál kiépíteni a gyermekben, amely őt végül saját akaratából sarkallja a világ megismerésére. A külső motivációt lehetőség szerint kerüli, ezért tartózkodik pl. az osztályzástól is.

Nem egy jegybe sűrítjük bele mindazt, amit a gyerekekről tudunk. Szöveges értékelést visztont minden évvégén írunk róluk, mely hatodik osztályig a szülőknek szól, a későbbiekben pedig a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt. Ebben az osztálytanító és minden szaktanár, aki abban az osztályban tanít, összegzi az elmúlt év tapasztalatait, észrevételeit. Teljes képet próbálnak adni a gyermek egész évi hangulatáról, lelkiállapotáról, munkájáról, szociális életéről. Ez sokkal tartalmasabb és informatívabb, mint egy érdemjegy. Ez a fajta értékelés nem csak többet mond a gyerekről, hanem nagy segítséget jelent a szülőknek is, mert lehetőséget ad az együttműködésre, szülő-gyermek, gyermek-tanár és szülő-tanár közötti párbeszédre.

A megerősítés, a visszajelzés, a tanárok örömteli elismerése, kiigazítása vagy helytelenítése, és később mind inkább a társak értékelése a fontos. A feleltetés okozta szorongás kiküszöbölése által szabaddá vált légkörben, a tanulók teljesítőképessége szárnyakat kap. A tanulók az elsőtől az utolsó osztályig lehetőleg ugyanabban az osztályközösségben maradnak, még akkor is, ha teljesítményük időnként elmarad a többiekétől. Senki nem bukik meg.

Miben tér el a hagyományos és a waldorf-iskolai oktatás?


Vekerdy Tamás:Gyerekek, óvodák, iskolák (részlet)

A Waldorf-pedagógia már indulásának pillanatában olyan alapelvekre épült, amelyeket a tudomány csak a következő évtizedekben igazolt, és amelyeknek egy része később bekerült a nyugati és észak-európai államok hivatalos közoktatási célkitűzései közé.

Felsorolok ezek közül néhányat:

A Waldorf-iskola tizenkét évfolyamos, egységes iskola. Rudolf Steiner szerint a modern embernek tizenkét éves egységes alapképzésre van szüksége ahhoz, hogy személyiségét ki tudja bontakoztatni, akár fizikai munkás lesz a későbbiekben, akár egyetemi tanár.

A Waldorf-iskola – Pestalozzi szavával élve – a kéz, a szív és a fej egységes iskolája. Vagyis három egyenlő fontosságú sávban jelennek meg benne a művészetek: zene, ének, mozgás, festés, rajz, szobrászat, irodalom, színház; a kézzel végzett gyakorlati tevékenységet: kézimunkától a kézművességen át a könyvkötészetig, földmérésig; és a tanulni való közismereti (inkább azt mondanám, ember- és világismereti) tárgyak.

Nem készít fel egyes szakmákra (ezt a mindig elavult tanműhelyek helyett a korszerű munkahelyekre hagyja) de felkészít nagy szakmai irányokra, tájékozódási lehetőséget nyújt az ipar, a mezőgazdaság és az emberrel végzett tevékenységek világában. … Hogy nem háromszáz egynehány szakmára kell felkészíteni a tizennégy-tizenhat éves ifjakat, hanem nagy szakmai irányokra és a szakmai képzést a munkahelyekre kel bízni, hogy a tizennégy-tizenhat éves kori pályaválasztás korainak minősíthető, ez szintén a hetvenes, nyolcvanas évek felismerése, amely a Waldorf-iskolában már az indulás évében jelen van.

És most térjünk rá talán a legfontosabb szempontok egyikére, a gyermekközpontú szemléletmódra, amely azt hangsúlyozza, hogy a gyermek fejlődő lény – „keletkezőben levő ember” -, és hogy elsősorban antropológiailag megalapozott megismerésre van szüksége a pedagógusnak ahhoz, hogy e fejlődés szakaszait, azok törvényszerűségeit át tudja tekinteni, és a tananyagot és közvetítésének módját ezekhez az ismereteihez tudja szabni. Piaget csak a következő évtizedekben végzi el nagy hírű vizsgálatait, és vázolja fel az egyes életkori szakaszok törvényszerűségeit, s ugyanígy a más oldalról közelítő többi kutató is. Nem waldorfiánus vizsgálódók csodálkozva állapítják meg, hogy a steineri fejlődés(lélek)tan milyen sok megfelelést mutat a későbbi kutatási eredményekkel.

A gyerek életkorilag megalapozott szükségleteiből fakad néhány további jellegzetesség.

A Waldorf-osztálytanár nyolc évig viszi az osztályát. Ebben az életkorban ugyanis a személyes autoritáshoz való kapcsolódás az igazán jelentős, ez az ami orientálja a gyereket a világban. Persze, ahogy felfelé haladnak az életkorok lépcsőin, egyre több szaktanár kapcsolódik be a munkájába. Erről az osztálytanárról azt mondja Rudolf Steiner, hogy neki valójában nem valamely szaktárgyban vagy szaktárgyakban kell szakembernek lennie, hanem a gyerekben, és a gyerekkel való kommunikáció módjában.

A nap úgy oszlik meg a Waldorf-iskolában, hogy a két első óra – mondhatnám, hogy amikor a vércukorszint a legmagasabb, a gyerek a legfrissebb, legpihentebb, a legjobban tud figyelni – az úgynevezett főoktatás ideje. Nincs is szünet ezen a két órán belül, de persze nagyon is sokféle tagolás van, mozgással, énekkel, ritmikus tevékenységgel, mindig az adott tantárgyhoz kötődve. Ezzel függ össze, hogy a Waldorf-iskolában úgynevezett epochális oktatás van. Az epocha korszakot jelent. Ez azt jelenti, hogy egy Waldorf-iskolásnak nagyjából ugyanannyi történelem- vagy földrajzórája van, mint egy más iskolába járónak, de ez nem az egész évre van széthúzva, hanem tömörítve van, két-három hetes – „korszakokba”, epochákba, amikor is a gyerek napi két órában foglalkozik azokkal a jelenségekkel, a legkülönbözőbb oldalról megközelítve, melyekről az adott tantárgy szól.

A Waldorf-iskolásoknak nincsenek tankönyveik. Sok könyvet használnak. Korán megtanulják a kézikönyvek használatát (mert előadásokra készülnek belőlük). De a tankönyveket nagy epochális füzeteik pótolják. Gondoljuk el, ha valaki az órán felvázolja a vesét, a tanár táblarajza alapján, minden kis részletecskéjével, majd ezt otthon, művészi igényű ábrában epochális füzetébe másolja, hozzáírva a magyarázó szövegeket, jobban elmélyed a jelenségben és részleteiben, mintha csak tanulna róla egy könyvből.

Nincs osztályzás és bukás; egyáltalán mi motiválja a gyerekeket tanulásra?

Mivel a Waldorf-iskolában a tanítás a tanulók mindenkori fejlődési szakaszaihoz igazodik, és a gyakorlatban is életközeliségre törekszik, ez a probléma csak ritkán jelentkezik. A fejlődés alapja nem a teljesítménykényszer, hanem az egészséges motiváció.

A Waldorf-pedagógia a gyermeki érdeklődés fenntartása mellett a gyermekben szunnyadó képességek szabadon történő kibontakoztatására törekszik. Ennek érdekében egy belső vágyat próbál kiépíteni a gyermekben, amely őt végül saját akaratából sarkallja a világ megismerésére. A külső motivációt lehetőség szerint kerüli, ezért tartózkodik pl. az osztályzástól is.

Hogyan kaphatnak a szülők visszajelzést a gyermekek tanulmányáról?

A szülők a havonta tartott szülői esteken folyamatosan tájékozódhatnak az osztályban folyó munkáról és személyesen is megkereshetik az osztálytanítót kérdéseikkel. Iskolánkban a sok-sok közös munka (előadások, ünnepek, programok) révén az osztálytanító és a családok hamar egy kis csapattá kovácsolódnak össze, a szülők és a tanítók között hamar kiépül a közvetlen kapcsolat, ami segíti a folyamatos kommunikációt.

A tanév során nyílt napokon kaphatnak még teljesebb képet a gyerekekkel folyó munkáról.

Osztályzatok viszont nincsenek, nem egy jegybe sűrítjük bele mindazt, amit a gyerekekről tudunk. Szöveges értékelést visztont minden évvégén írunk róluk, mely hatodik osztályig a szülőknek szól, a későbbiekben pedig a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt. Ebben az osztálytanító és minden szaktanár, aki abban az osztályban tanít, összegzi az elmúlt év tapasztalatait, észrevételeit. Teljes képet próbálnak adni a gyermek egész évi hangulatáról, lelkiállapotáról, munkájáról, szociális életéről. Ez sokkal tartalmasabb és informatívabb, mint egy érdemjegy. Ez a fajta értékelés nem csak többet mond a gyerekről, hanem nagy segítséget jelent a szülőknek is, mert lehetőséget ad az együttműködésre, szülő-gyermek, gyermek-tanár és szülő-tanár közötti párbeszédre.

Igaz, hogy egy osztálytanító viszi végig az osztályt elsőtől a nyolcadik osztályig?

Igaz. Az osztálytanító elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyermekeket és a lehető legtöbb tantárgyat tanítja nekik. Ezzel az általánosan művelt emberfő példáját is szolgáltatja, hiszen a gyerekek is megtapasztalhatják, hogy mennyiféle tudás elsajátítható. A Waldorf-pedagógia legfontosabb pedagógiai eszköze a szeretet.

Serdülőkorig a gyermeknek szeretetre és követendő emberi tekintélyre van szüksége. Az osztálytanító, mint egy jó szülő végig figyelemmel kíséri a gyermek fejlődését, tapasztalatait felhasználva tudja legjobban a gyermek képességeit kibontakoztatni.

Minden tantárgyat az osztálytanító tanít?

Nem. A Waldorf-iskolákban a tanítási nap első két óráját (8-10 óráig) az osztálytanító vezette ún. főoktatás tölti ki, ezt követik azután a 45 perces szakórák. A főoktatás keretében a gyerekek négy-öt héten keresztül ugyanazt a közismereti tantárgyat tanulják (közismereti tárgyak: írás, olvasás, számolás, magyar nyelv- és irodalom, környezetismeret, növénytan, állattan, honismeret, fizika, kémia, biológia, ásványtan).

A szakórákat (idegen nyelvek, euritmia, torna, zene, fafaragás, kézimunka) szaktanárok tanítják.

Miért ugyanaz a tanár az első nyolc iskolaévben a gyerekek osztálytanítója?

A gyermekek olyan közösségben bontakozhatnak ki egészségesen, amelyet állandóság és ritmus határoz meg. Hogy ebben megbízható támasz legyen számukra, egy Waldorf oszálytanító az osztályát lehetőleg nyolc éven keresztül kíséri a főoktatáson, amely az iskolai nap első két óráját foglalja magában, epochális tanítás formájában. Eközben nagyon alaposan megismeri a tanítványait, építhet individuális erősségeikre és gyengeségeikre.

Van világnézeti oktatás a Waldorf-iskolában?

A Waldorf-iskola nem kötődik egyetlen valláshoz sem és tiszteletben tartja a családok vallás gyakorlatát. Az ünnepeink a keresztény kultúrkörhöz kapcsolódóan a természet változásait követik. (Mihály-nap, Márton-nap, Advent, Farsang, Húsvét, Pünkösd, János-nap). Rudolf Steiner szellem-tudományi megismerései semelyik évfolyamon nem képezik a tananyag részét.

Igaz-e, hogy a Waldorf-iskolában a gyerekek nem tanulnak semmit?

A Waldorf-iskolák továbbtanulási aránya hasonló a magyarországi többi iskoláéhoz. Vannak, aki egyetemre járnak, vannak, akikből szakmunkások lesznek. A Waldorf-iskolák kerettantervét az Oktatási Minisztérium hitelesítette, így emiatt is biztosított az, hogy a gyermekek az iskola elvégzésével ugyanolyan eséllyel tanuljanak tovább, mint hagyományos iskolába járt társaik.

A Waldorf-pedagógia 90 éve működik a világban, néhány eleme fokozatosan ugyan, de beépül a hagyományos oktatásba, mint például az epochális oktatás, az írástanítás módszerének néhány eleme, a szöveges értékelés, a művészetek hangsúlyozott szerepe.

Igaz-e, hogy a Waldorf-iskolában a gyerekek még harmadikban sem tudnak írni, olvasni?

Az igaz, hogy a Waldorf-iskolákban nem kell az első félév végére írni, olvasni. A Waldorf-pedagógia a teljesítmény-centrikus, erőltetett olvasás-, írástanulás helyett a gyerekek egyéni fejlettségéhez igazodó, mély átéléssel, felfedezéssel járó szilárd megalapozásra helyezi a hangsúlyt.

A gyerekek meséken keresztül, több napon át tanulnak egy-egy betűt. Azt lerajzolják, téglákból kirakják, lejárják... Így viszont valóban mindenki saját ütemében tanul meg írni, olvasni, ami egyik kisgyereknek kevesebb, a másiknak több időt vesz igénybe. Így elkerülhető, hogy később diszlexiás tünetek, vagy más pszichés zavarok forduljanak elő. Megjegyzendő, hogy a jelenlegi oktatási törvény is ezt támogatja, ezért nincs buktatás alsó osztályokban és ezért kell csupán negyedik év végére azonos szintre jutniuk a gyerekeknek.

Igaz, hogy a Waldorf-iskolákban mindig nagyon nagyok az osztálylétszámok?

Ez iskolánként változó. De valóban, a nagyobb iskolákban akár 38 fős osztályok is előfordulhatnak. Sok szakórán ilyenkor ketté vagy háromfelé bontják az osztályt. Azok a gyerekek, akiknek könnyebben megy egy tantárgy, segítenek a lassabban haladóknak.

A különlegesen gyors felfogású tanulóknak a tanárok nehezebb feladatokat adnak. A nagylétszámú osztályokban a különböző személyiségű, temperamentumú gyerekek a 12 év alatt olyan közösséget alkotnak, amelynek tagjaként felnövekedve egymástól is sokat tanulhatnak szociális téren.

A Rákosmenti Waldorf Iskolában a 2012-es tanévben 10-25 fős osztályok járnak.

Az, hogy a waldorf iskolák "szabad iskolák" nem azt jelenti, hogy itt szabadon rosszalkodhatnak a gyerekek, itt mindent lehet?

Ellenkezőleg, a waldorf iskolákban napirendje igen szabályozott, a megszokott rend biztonságot ad a gyermekeknek. Azonban, ha az osztályt, vagy bármely gyermeket érintő probléma merül fel, vagy csak egyszerűen elfáradnak a gyerekek, a tanító megszakíthatja ezt a rendet és foglalkozhat az adott problémával, vagy játékos "ugra-bugrával" felfrissítheti osztályát.

A kicsi gyermekek személyiség fejlődése szempontjából fontos, hogy megtalálják határaikat és ehhez az szükséges, hogy ezt a felnőttektől tapasztalják meg; talán ez tűnhet úgy, egy kívülálló szemében, hogy ide haszontalan gyerekek járnak.

A természettudományok is játszanak valamilyen szerepet a Waldorf-iskolákban? És mi a helyzet a számítógép használatával?

A Waldorf-iskolákban a természettudományos tantárgyak ugyanolyan súllyal vannak jelen, mint bármely más tantárgy. Az informatika a felső tagozaton fontos tantárgy. A tanárok azonban hangsúlyt fektetnek arra, hogy mielőtt a gyerekek megismerkednek a virtuális világgal, megismerjék a természeti világot, és azon keresztül fejlesszék szociális és alkotó képességeiket. A felső tagozaton a Waldorf-iskolások számára is magától értetődő a számítógéppel való munka.

Igaz, hogy a Waldorf gyerekek nem nézhetnek televíziót és nem használhatnak számítógépet?

Nem igaz. Az tény, hogy a Waldorf pedagógia nem helyesli a túlzásba vitt televíziózást, mint kész képeket sugárzó készülék a gyermek képalkotó fejlődését gátolja. Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus erről így ír: “ A készen kapott kép elıször is testileg blokkol, holott pont a mozgás lenne a lényeges. Ugyanakkor lelkileg is blokkol, mert megszőnik a belsı képkészítés és –feldolgozás. Tévézés közben az agyműködés elektromos szerkezete is megváltozik.

Éber állapotból lesüllyed egy mélyalváshoz közelibe; a különbség azonban az, hogy álmunkban a tudatunk be van zárva, védett, nem érik külsı ingerek, zavartalanul folyhat a feldolgozás folyamata. Tévézés közben viszont nyitott és védtelen marad és akadálytalanul áramlik a negatív információ is: vágyaink azonnali kielégítésére ösztönzés, agresszió, vásárlási kényszer, szexualitás A legrosszabb verzió ebbıl a szempontból a videó klip-technika, amikor 2 mp.-es, vagy még ennél is rövidebb vágások bombázzák az agyunkat és a tudatunkat.

Kompromisszum ilyenkor az lehet, hogy közösen kiválasztunk egy mősort, és azt lehetıleg együtt megnézzük, meg is beszélhetjük. Limitált idı, napi 20 perc elég.” Az informatika gimnáziumban fontos tárgy, viszont az alsóbb évfolyamokban a természettudományos megtapasztalás a cél, a virtuális világ elıtt a valós világ megismerése a hangsúlyos, ezáltal tud a gyermek személyisége teljes mértékben kialakulni.

Miben különbözik a Waldorf iskola a többi iskolától?

A Waldorf-pedagógia lelki, testi, szellemi adottságok fejlesztésére egyforma hangsúlyt helyez az egységes művészeti, gyakorlati, intellektuális képzés útján, ezért nevezzük a Waldorf-iskolákat "a szív, a kéz és a fej" iskolájának. A két iskolatípus között döntően az ismeretek átadásának folyamatában van lényeges különbség.

A Waldorf iskola nem definíciókat, kész ítéleteket közvetít a gyermek felé, hanem abban segít, hogy tapasztalás útján élő fogalmak alakuljanak ki a diákokban, ne veszítsék el kapcsolatukat a világgal. Cél, hogy tanuljon meg saját szemével nézni a világban, ítéletek helyett jellemezni, karakterizálni tanuljon. Így olyan gyermekké cseperedhet, aki bízik saját gondolkodási erőiben.

Mi a különbség a hagyományos és a waldorf iskolák között? (válasz Dr. Vekerdy Tamás írása alapján)

Nem jobb, vagy rosszabb egyik a másiknál. Nem mondhatjuk, hogy az egyik iskolatípus sikeresebb, okosabb gyermekeket nevel, mint a másik. Módszertanokról van szó, amelyek máshogy juttatják el a gyerekeket egy általános tudáshoz. A fő különbség, hogy a hagyományos iskola megmondja, milyenné kell válnia a gyermeknek tudásban és magatartásban ahhoz, hogy jó eredményt érjen el. Ez az iskolatípus azt a kérdést teszi fel, hogy mit nem tudsz és így a teljesítményt egy abszolút skálán (osztályzat) jól tudja mérni.

Az alternatív pedagógiák abban segítenek, hogy a gyermek kibontakozhasson, azzá legyen, aki. A kérdés itt, nemcsak az, hogy mit tudsz, hanem az is, hogy hogyan sajátítod el ezt a tudást. Az egyik iskola egyetlen jó megoldást, míg a másik több lehetséges megoldást ismer és elismer. A hagyományos iskola elsősorban megtanult szóbeli, lexikális tudást kér számon, míg a másik a gyermekben meglévő lehetőségekre alapozva képességeket fejleszt.

Mi, waldorf szülők bízunk abban, hogy ez a tudás maradandóbb és felhasználható, fejleszthető. A hagyományos iskolákban a gyerekek közötti különbségek rejtve maradnak, illetve, ha előbukkannak, akkor "problémát" jelentenek és "kezelendőek". A waldorf iskolákban a tanulók közötti egyéni eltérések feltárása a tanítás tervezésének alapja.

A tanítási idő az egyikben mereven megszabott, a másikban több szempontból is rugalmas lehet és a gyermeki, életkori igényekhez, vagy a tantárgyhoz alkalmazkodik. A hagyományos iskolában a tanár irányít, az "új" iskolában segíti a tanulók önálló tevékenységét.

Ki volt Rudolf Steiner, és mi köze van a Waldorf-pedagógiához?

Rudolf Steiner alapította az első Waldorf-iskolát 1919-ben, Stuttgartban. Az ötlet Emil Molttól, a Waldorf Astoria cigarettagyár haladó szellemű és szociálisan érzékeny tulajdonosától származott, aki iskolát akart létrehozni a nála dolgozó munkások gyermekei számára.

A Waldorf-pedagógia tartalma és módszertana Rudolf Steinernek a gyermekek és fiatalok fejlődésének törvényszerűségeire vonatkozó felismerésein alapul. Rudolf Steiner szellemtudományi kutatásai a pedagógia mellett a biodinamikus mezőgazdaság, a művészet és az orvostudomány területére is hatással voltak.